Drága szüleim alkoholizáltak a barátaikkal az éjjel, így én nem igazán tudtam aludni. Hajnalban jó nagy lecseszést vont maga után, ahogy elkezdtem sütögetni a reggelimet, így gyorsan betöröltem a sült virslit, bedobtam egy filtert egy bögre forróvízbe és hajnali ötkor elindultam lefelé a balatonrendesi strandra, apáék meg hadd aludjanak. Rövid farmer, 70-es évek végéről származó vintage felső (azért van egy picuri hipster beütésem) és felkötött haj, úgy nézhettem ki, mint valami ősalkoholista, ahogy ballagtam le a köves úton mezítláb.
A strand felett van közvetlenül a tábor, ahol mindössze egy srácot láttam, aki telefonált idegesen a szállás előtt, egyébként sehol senki. Bementem a strandra és körülbelül 40 percig ott élvezkedtem a látványban, a langyos vízben és a fílingben. Nem fogott meg soha a tengerpart, magyar gyerek vagyok, a Balaton a szerelmem. Ahogy boglár felett tornyosulnak a felhők, az irritáló sirályok, a hatalmas szél, az épp' elcsituló vihar - minden tökéletes. Levettem hát minden ruhámat, meztelenül beleálltam a vízbe és kinyújtott karokkal átadtam magam az egésznek. Ez a pillanat csak az enyém és sosem veheti el tőlem senki, az ehhez hasonló momentumokért élek-halok. Visszaöltöztem, iszogattam a nyomorék teámat és tovább bámultam a tavat.
Extázisomat természetesen megzavarták, a hivatalos fűlocsoló szakember kezdett velem haverkodni, micsoda korai vagyok, fürödtem-e, táborban vagyok-e vagy családdal... Ilyenkor jobb elslisszolni, de jó, hogy nem tíz perccel korábban jött, mert akkor kicsit kibaszottul kellemetlenül éreztem volna magam előtte ruhátlanul. Hát leléptem, szembejött velem a kenyeresautó és az újságos srác, remélem megmaradtam az emlékezetükben mint a bögrét szorongató, vékony, magas vöröshajú lány. Kissé kómás fejjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése