Klisé

   Ha egy rohadt eredeti emberke kezd bele blogolásba, hogy megmutassa, mennyire elüt a többitől, az már egy eléggé lejárt dolog, de baszok rá, mert nagyon kedvem van újra blogolni. Régebben ugyanezzel az adminnal volt egy blogom, egészen olvasottnak számított a neurotikus filmgeek-lányka szárnybontogatása, azonban körülbelül másfél évre leálltam. Most, hogy teljes fordulatot vett az életem, úgy érzem újra lesz kedvem érdektelen dolgokat írkálni a nemlétező olvasóimnak. Ha szeretnél megismerni, ha nem, itt minden valószínűséggel megfogsz. 

   Szeretett országunk nyugati sarkán élek, egy elég elismert gimnáziumba járok, ahonnan remélhetőleg eljutok az ELTE-re. Már ovisan is filmgeek voltam, A függetlenség napja, a Csillagok háborúja franchise és az Alfa holdbázis sorozat meghatározták a felfogásom és rajongásom a sci-fi iránt, ami mai napig hárdul tart. A filmművészet hatalmas szerelmem, anno kisiskolásként habzsoltam az Almodóvar  filmeket, nagy színésznő akartam lenni. Később rájöttem, hogy ilyen kis ufófejjel, makacssággal és ilyen ambíciókkal inkább a kamera mögé kéne állnom. Hát majd meglátjuk. 

   Mondhatni, hogy az életem a kultúra. Zenélek hat éves korom óta, imádom a színjátszást, a festészetet, az irodalmat, de a tipikus geek énem szerencsére ellensúlyozza ezeket és így nem leszek egy Farrow-korszakbeli vudielenfilm főhősnője. Nem valami érdekes, tudom, de nem baj. Volt egy érdekes korszakom, mikor feketére festettem a hajam, na azt nem akarom vissza. Majd egy évig egy érdekes párkapcsolatban éltem, a mániás depresszióm nagyon kiéleződött és a saját elveimben fulladoztam. És szerencsére ezen a nyáron jött a fordulópont, minden más lett, aminek az előharangozója a La belle personne megtekintése volt. Honoré egyik legjobb filmjének tartom és visszaadta nekem azt a részt a lelkemből, amit elvesztettem a csúnya évem alatt. A hajam vörös lett, aszondja a nép, hogy Emma Stone-ra hasonlítok, szóval eléggé passzol ez a páros. Paramétereim 180 cm, 56 kg, 75B/C, 93-64-92. Elég konkávra sikeredtem amúgy testileg meg pszichikailag is. Személyiségemet egy Dosztojevszkij hősnővel tudnám jellemezni, tökéletesen olyan vagyok, mint Nastassya Filippovna. Nem szeret sok ember, pont emiatt, de egyáltalán nem baj, mivel én sem szeretem őket. Frászt kapok a társadalomtól, az általa kiadott zajoktól és Johnny Cashtől. Ööö... majd még úgyis lesz indokolatlan hülyeség, amit kedvem lesz leírni.

Addig is live long and prosper!