Szarkedv

   Nagyon nehezen fogom csak fel, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Nem valami súlyos, de annál gonoszabb. Ronda és fáj. Vajon milyen érzés lehet, ha valaki egy igazán komoly nyavalyát kap el? Ez az egész dolog megterhelőbb lehet pszichésen, mint gondoltam, pedig nem vagyok valami rózsaszín felhők között élő ember. Iszonyúan fáj...
   Tudjátok, Tyler Durden segít nekem mindig, ha valami fáj. Fizikailag. Sokan azt csinálják, hogy máshol okoznak fájdalmat maguknak, hogy eltereljék a figyelmüket, de nekem pont az válik be, ha fókuszálok az érzésre. Tragikus, de minden porcikámat átjárja és sokkal könnyebb. Tegnapi éjszakám is igen hosszú volt, életem szerelme berúgott, fejemhez vágta, hogy megdugta egy közeli barátnőmet és hogy biztos csak a bátyja kell nekem. Utána szóltam, majd megállt és odaköpött az útra. Kell ennél nagyobb megaláztatás? Az ember mindenét odaadja, testét, lelkét, elveit, barátait, családját, minden eltaszít egy emberért, akitől viszont csak egy köpést kap. Persze, én ezt beteszem az alkoholnak, megértek mindent, elviselek mindent, elfogadok mindent, ha a szerelemről van szó, Tiffany vagyok a Silver Linings Playbookból, de azért néha nekem is sok. Néha nekem is kell, hogy felpofozzam, hogy zokogjak, hogy üssem, káromkodjak és üvöltsek. Tegnap minden megvolt, legalább elterelődik a figyelmem a betegségről. Szörnyetegnek érzem magam.
Wave...
An awesome wave...